Elgondolkoztam mi az én sémám, hogy is működöm én jelenleg.

Először is nagyon kíváncsi vagyok minden új információra, ha valami megragadja a figyelmem arra nyitott vagyok ezer szálon és semmi más nem érdekel, minden mást  igyekszem kizárni az életemből, csak az létezik. Ami azzal kapcsolatos, megnyitok, rábukkanok, kutatok, olvasok, habzsolom az információkat. Mással nem  is akarok foglalkozni és ilyenkor magamba mélyedek. és dühös vagyok ha valaki megzavar e kutakodási folyamatom mélyülése közben, egyszerűen külvilág nem létezik.

Aztán egyszer csak összeáll az egészből valami bennem, a lényeg, ez már a sajátom, a részemre lefordított rendszer.

Ilyenkor jóleső bizsergés, érzés tölt el, hogy milyen kreatív is vagyok,  mi mindent tudok felfedezni a világból, újra értelmezni.

Adaptálom saját tapasztalataimmal, tudásommal.

A lényeg az elmélyülés, a megértés, több szempontból is, megvizsgálni, valamiféle folyamatot összerakni belőle, lássam,  mi a lényeg, hol a kiindulás,hol a vége és hogyan zajlik a folyamat, és ezek után rendszerbe rakni.

Saját sémám: begyújt az új információ, lelkesít, eltölt, mindent tudni akarok róla, jegyzetelek, átrakom magamban, összegzem, elemzem, születik valami , de nagyvonalúan kezelem. Fentről látom az egészet. A lényeget látom, hogy mi ez és hogy működik. Azután jönnek még hozzá a bevillanó ötletek, gondolatok, ezeket feljegyzetelem ide-oda. Érzem, feszít belülről, hogy tovább kellene adni, de itt a dolog abba marad.

Új dolgok felé megyek.

Régen addig nem nyugodtam, amíg ebből nem lett leírva egy rendszer. Nem láttam írásban egészben és nem tudtam mások felé ezt továbbadni, hisz ez éltet, hogy információkat tovább adjak, összegezve, összerendezve, egységben, folyamatában, így másokat jobb helyzetbe hozhassak, felébreszteni másokat arra, hogy távolabbról szemléljék azt, amivel foglalkoznak, több szempontból lássanak rá és ezáltal jobb döntéseket hozhassanak.